„Hogy mennyit beszélnek ezek a Kártyák! Persze mindegyik csak a saját nótáját fújja, a többiére nem nagyon figyel. Én akkor kerültem a képbe, amikor a Mester megszámozta a történeteiket. Addig külön-külön léteztek. Itt-ott elmondhatták ugyan a meséiket, de komolyra akkor fordult a dolog, amikor megszülettem én, a Kézirat. Először a lapok a nagy egójukkal tiltakoztak ellenem, de a Mester elmagyarázta, hogy a Pakli egyben tartására szolgál a Kártyatok, a mesékére pedig a Kézirat. Így lehet megőrizni, szállítani őket, különben szétszélednének szerte a világba.”
